2011. június 30., csütörtök

Könyvajánló

A gyerekek nagyon szeretik Max Lucado könyveit. Ebben a folyton rohanó világban jó néha egy kicsit elgondolkodni.





Max Lucado:

Értékes vagy

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak.
A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra.
A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak.
A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal.
Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.
Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott.
Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el.
Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán ezért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta.
– Sok szürke pontot érdemel – mondogatták egymásnak. – Ő aztán tényleg nem jó foltmanó!
Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt.
– Nem vagyok jó foltmanó – gondolta.
Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát.
Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat – csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!
– Én is ilyen akarok lenni! – gondolta Pancsinelló. – Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!
Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem.
– Ó, nem nagy ügy! – válaszolta Lúcia. – Egyszerűen csak mindennap meglátogatom Élit.
– Élit?
– Igen, Élit, a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében.
– De miért?
– Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!
Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment.
– Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem? – kiáltott utána Pancsinelló.
De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé, és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók, csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. „Ez így nincs rendjén” – suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez.
Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe.
Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé.
Ekkor meghallotta a nevét.
– Pancsinelló! – hallatszott egy mély, erős hang.
Pancsinelló megállt.
– Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg!
Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre.
– Te tudod a nevemet? – kérdezte a kis manó.
– Persze, hogy tudom! Én alkottalak!
Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra.
– Hm… – szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. – Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot!
– Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!
– Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólad a foltmanók.
– Tényleg?
– Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!
Pancsinelló felnevetett.
– Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?
Éli Pancsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
– Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem.
Pancsinellóra még soha senki nem nézett így – különösen nem az, aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon.
– Mindennap vártam, hogy eljössz! – folytatta Éli.
– Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák – mondta Pancsinelló.
– Tudom. Mesélt rólad.
– Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?
A fafaragó nagyon kedvesen beszélt:
– Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod.
– Micsoda?
– A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a matricák miatt. Érted?
– Hát, még nem nagyon…
Éli elmosolyodott.
– Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem.
Éli letette Pancsinellót a földre.
– Ne felejtsd el – mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé –, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!
Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta:
– Azt hiszem, komolyan mondja!
És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.

Muffin

Könnyen elkészíthető, mutatós és a gyerekek is szeretik.


Hozzávalók kb. 12 darabhoz:
 3 tojás
20 dkg puha vaj
20 dkg kristálycukor
125 ml tej
1tk sütőpor
190 g liszt
1 rúd vanília kikaparva, vagy 2 csomag Bourbon vaníliáscukor
200 g apróra vágott étcsokoládé
A kakaós tésztájú muffinhoz még 2 ek zsírszegény kakaópor.
A csokimázhoz  én mindig Party ét tortabevonót használok. Miközben felolvasztom, teszek hozzá egy kanál étolajat.

Díszíteni lehet kis cukorkákkal, de marcipánnal is.



2011. június 29., szerda

Nem épp időszerű, de.... :)

áA minap eszembe jutott, hogy megosztom a farsangi jelmezeinket. Tudom, hogy nem épp aktuális, de most jutott eszembe. Minden évben kitalálnak valamit, amit meg kell valósítanom. :P Már most gondolkodnak a következőn és igencsak vadak az ötleteik. :D :D :D :D
Sajnos egy farsang betegség miatt kimaradt. Ötletük lett volna, csak a kivitelezésre nem volt lehetőség.

2009. farsang

Szakács és cica :)

A szakács sapkáját, és kötényét varrtam, könnyen elkészíthető jelmez volt.  A cica sem túl bonyolult. 
Csak egy farkincát és egy cicasapkát kellett készítenem. A többi mind meglévő ruhadarab: kesztyűk, zokni, harisnya. kendő.

Ezek már voltak, de felteszem, hogy egy helyen legyenek.

2010. farsang
 Bence a varázsló

 Lilla a rút banya

 Csak a seprű nem saját készítésű. Azt nem volt kedvem készíteni, ehhez 295 Ft-ért hozzá jutottam.



2011. farsang

 Bence idén mindenképp Mikulás szeretett volna lenni.  A ruhát piros és fehér polárból, a szakállat gyapjúból készítettem.  Ünneplős cipőjéhez varrtam egy csizmarátétet. A botját férjem készítette. A zsákja pedig tele volt finomsággal. :)

Lilikém nagyon lelkesen várta az óvodai farsangot. Bohóc jelmezt rendelt. A paróka és a kalap egy igencsak jó beszerzés eredménye. Amint elkészültem a ruhával máris felpróbálta, le sem akarta venni, alig várta a nagy napot.

Végül az ünneplés nagyon szomorúra sikeredett. A mai napig nem tudom mi okozta, hogy amíg az oviban voltunk egy picit sem mosolyodott el. :(

A szomorú bohóc. :(

Így aztán csak én vidámkodtam, mint tízlábujjú szőlőmanó. :P 

Bemozdult telefonos kép, de néhány részletem megmutatja ;) Itthon még kacagott rajtam Lilike, ott már nem tartotta olyan viccesnek a kinézetem....






 

2011. június 28., kedd

Betűtartó


Bencém tanító nénije kért meg, hogy varrjak egy betűtartót az iskolai falra. A színek és a méret is meghatározottak voltak, így ez született:

A kis zsebekbe kerültek a laminált betűk. 
A zsebek dupla csíkok, vékony vatelin béléssel , hogy bírják a kis kezek használatát. A betűk filcből lettek kivágva, géppel felvarrva.


Azt hiszem le kellene cserélnem a fényképezőgépem. Homályosak, nem élesek a képeim. :( :(

2011. június 22., szerda

Megérkeztek.....

Végre megérkeztek a gombjaim!!! Még május 25 - én rendeltem ezeket a szépségeket, s azt hittem elvesztek a postán. Szarvasmici oldalán fedeztem fel a linket.

Íme itt vannak. Sajnos életlen lett kicsit a kép, de ma már nincs kedvem kínlódni.


Néhánynak már látom szemem előtt a helyét, így sürgősen neki kell állnom alkotni. :)

Megérkeztek a szemeim is, amik még kifejezőbbé tehetik a bábjaimat. Szintén Szarvasmicinél fedeztem fel ezeket és gyorsan rendeltem is. Hamar meg is érkeztek, s már csak azt várják, hogy kitaláljam kiket keltenek majd életre. :D


 Minden méretből van többféle szín. Eredetileg a kisebbeket gondoltam a bábokhoz, de a nagyobb méretek jobban láthatóak. A kisebb szemeknek is van helyük a fejemben. ;) De jó is lenne, ha olyan ütemben tudnék alkotni, ahogy belül megszületik egy-egy kép....
                          


2011. június 20., hétfő

Finomságok :)

Lilikém születésnapjára készítettem néhány bonbont. Nagyon szeret főzőcskézni, cukrászdásat játszani, így elkezdtem feltölteni a boltját. :) Egy ideje már a polcomon pihen Christa Wolf: Édes élet textilből című könyve.
Édes kis Gyöngyvirágom  végiglapozgatta, s egy időre megoldotta, hogy mivel is töltsem el az unalmas perceim. :D
Tudom, hogy nem túl kreatív, mert nem saját ötlet, de ami jó, az a forrás feltüntetésével, talán követhető. ;) Íme néhány kép a cukrászda első darabjairól.


Lillám szerint belga csokis, mogyorós, citromos és vaníliás a készlete. :)





2011. június 17., péntek

Lilla Borókám.......


....... 5 éves lett. Hihetetlenül gyorsan telnek az évek. Az idei szülinap Malacka jegyében telt . :) Bevallom az én vágyam már régóta egy ilyen torta, így csak a látszat ám, hogy Lilikéé :P
Tegnap szülinapi zsúrt tartottunk, s a kis kordét húzó Malackának nagy sikere volt. :) Összeállítottam egy kis játékos feladatsort, akadályversenyt, s a 21 gyerek nagyon élvezte. A játék végén minden gyerkőc kapott egy kis meglepetést.Tíz szülő is eljött, így mi felnőttek is igazán jól éreztük magunkat. :)



Néhány lurkó elkóricált, így lemaradtak a képről.

Bencém koncentrál :)

A kertben eldugott puzzle darabok megtalálása után jöhetett a kirakás.

Kész a mű. :)
Jutka barátnőm alkotása megint sikert aratott. A szülinapjainkat már el sem tudjuk képzelni a tortái nélkül!
Malacka vaníliás fehércsoki torta, a kis kordé pedig belga csokitorta volt. :)




2011. június 16., csütörtök

Decoupage.......

...... technikával készültek ezek a kincsek.Megkértek, hogy készítsek dobozokat és kavicsokat két negyedik osztályos tanító néninek  Van még mit gyakorolnom, de itt a szünidő, lesz időm fejleszteni magam. :) A hengeres dobozzal kicsit megküzdöttem, de a végeredmény azért tetszetős lett.






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...