2010. február 20., szombat

Fonák mese

Valamikor hajdanán, mikor még az utcán köszönt egymásnak ismerős és ismeretlen is egyaránt,
élt egy kicsiny kisleány. Egy szántó-vető házaspár gyermekeként látta meg a napvilágot.
Nem voltak játszótársai, mert környezetükben csupa gazdagok éltek, akik nem engedték a szegény gyermek közelébe csemetéjüket. A kislány távolról figyelhette csak a többiek életét.
Fájdalmai elől egy képzeletvilágba menekült. Kopott ruháján a foltokat ékszernek látta.
Kukoricababáját hercegnőnek nevezte. A Nap izzó hevét, simogató aranyzuhatagként élvezte,
és amíg más árnyékba menekült, ő azt mondta: én a Nap leánya vagyok, és azért süt ilyen forrón rám,
mert rettentő nagy szeretettel akar átölelni engem Napanyukám. Lassan-lassan megtanulta, hogy mindent a maga javára fordítson, mindenből hasznot kovácsoljon. Ha langyos nyári zápor hullott,
szappannal a kezében kiszaladt házuk udvarára és kacagva mosakodott, miközben vidám hangon kiabálta be édesanyjának:
-Nézd, Anyu! Nekem is van zuhanyozós fürdőszobám.
A szomszédok közül sokan bolondnak tartották őt, nem értették, miért tud mindennek örülni.
Azt mondták róla: ennek a gyereknek visszájára fordította Isten az eszét.
Teltek az évek. A kislány felnőtté vált. A falu bírója kihirdette, hogy vásárt rendeznek. Mindenki hozza el egy batyuban azt, amiből úgy érzi, olyan sok van neki, hogy másnak is szívesen adna át belőle. Megjelentek a gazdag szomszédok felnőtt gyerekei is. Batyujuk betegségtől, válópertől, könnyektől, és elégedetlenségtől duzzadt.
A mi leánykánk csomagjában kacagás, boldogság, elégedettség volt található.
Megkérdezték tőle:
-Téged elkerültek a bajok, hogy nem tudtál hozni belőlük?
-Nem. Csupán azokból nem tartok számon mást, mint a betegség után a gyógyulást.
A vitákból a békülést. Vagy ha elveszítettem valamit, megőriztem afeletti örömömet, hogy pótolhattam veszteségemet. Az én batyumban is ugyanazok találhatók, melyek a tietekben, csak - tudjátok,én mindent a  visszájára fordítva használok.

2010. február 15., hétfő

Gondolat

“Nem akkor alkottál tökéleteset, ha már nem tudsz mit hozzátenni, hanem ha már nem tudsz mit elvenni belőle.” (Antoine de Saint-Exupéry)

Farsang

Megérte annyit készülni, s varrogatni a farsangra. A gyerekek nagyon élvezték a napot.

Rút banya

Rút banya vagyok, orrom csupa vas!
Körmöm fekete: lesz majd nemulass!
Vasorrú bába, fekete ruhába,
seprűnyélen lovagolok el a banyabálba!
Rút banya vagyok, piszkafa a lábam,
kendőm denevér, vipera a sálam.
Vasorrú bába, fekete ruhába,
seprűnyélen lovagolok el a banyabálba!


Varázsló


Köpenyem a csillagos égbolt,
vállamon aranyos a félhold.
Csillan a fény,
rajtam csillan a fény.
Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap,
kezdődhet a varázslat!
Kincseket ér, titkom kincseket ér!
Lassan fordul a pálca,
ámul mind, aki látja.
mit tudok én,
lám csak, mit tudok én.
Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap,
kezdődhet a varázslat!
Kincseket ér, titkom kincseket ér!

Piros gerbera


Együtt :)


Felülről

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...