Betegség miatt a mai előadás elmarad!

 

Kedves Közönségünk! Ezúton értesítünk mindenkit, hogy a 2011. november 14. 16 órára meghirdetett A király új ruhája c. előadásunk betegség miatt elmarad. Az előadást egy héttel később, 2011. november 21. 16 órai kezdettel tartjuk meg a bagi Dózsa György Művelődési Házban. Szíves elnézésüket kérjük! Megértésüket köszönjük! 2011. november 21-én várunk mindenkit szeretettel!                                                 

Elkészült a honlap! :)

Elkészült  a  Tündérvölgy Bábszínház hivatalos honlapja. A blog is üzemel ezután is, de a honlapon összeszedettebben jelennek majd meg az előadások. Ezen az oldalon pedig minden egyéb információt, s engem érdeklő érdekességeket szeretnék megosztani. :)

Felhívás!

Az utolsó kincs c. előadás

Kedves Közönségünk!
Előadásaink időpontja változott. A korábban meghirdetett 15:30 helyett közönségkérésre műsoraink 16:00 - kor kezdődnek. Jegyek 600 Ft-os áron ELŐVÉTELBEN a bagi Dózsa György Művelődési Házban kaphatók munkanapokon 8-14 óráig, illetve a 06-30-266-53-96 - os telefonszámon foglalhatók. A soron következő két előadásra 1000 Ft-ért kedvezményes bérlet váltható szintén ELŐVÉTELBEN.
Előadások:
2011. november 14. 16:00 A király új ruhája
2011. december 12. 16:00 A csillagszemű juhász

Weboldalra

Hokata mesés keze nyomán elkészültek az utolsó képek a weboldalhoz, így bízom benne, hogy hamarosan működni fog a bábszínház hivatalos oldala. :)

Bérletes előadások

Öröknaptár

Szeretem nézni, ahogy a gyerekek átszellemülten alkotnak.
A mai nap egy öröknaptár ötlettel lettünk gazdagabbak.

Hozzávalók:
színes lapok
színes ceruza
ragasztó
apró csipesz

Bátor gyermekeim :)

Kukacos kulcstartó

Nyaralás alatt is alkotunk. Ma kukackulcstartót készítettünk a Kolpingban. Élvezték a gyerekek, s én is. :)

Hozzávalók:
kb. 15 cm drót
gyöngy
fagolyó

Koncentrálunk :)

Egy kész kukac.

Blogtalálkozó

Nekem nagyon tetszik, hátha másnak is. Gina oldalán fedeztem fel. A részetekről itt olvashatsz.

Apróságok

Egy kis apróság levendulával töltve.

Babatakaró, párna és kép

Kékes, igazi kisfiús összeállítás. Igyekeztem a kiegészítőket a takaróval azonos anyagból készíteni.

 

 babatakaró és díszpárna

Egyedi ajándék

A júliusi  Praktikában megtetszett, így cimke helyett elkészítettem, hogy jelezze milyen lekvárt tartalmaz az üveg.

Hozzávalók:
fagolyók
piros akryfesték
zöld hímzőfonal
piros hímzőfonal
zöld karton
piros anyag fehér pöttyökkel
zöld textil

 eper és málna

ribizli és málna

 meggy és ribizli

Kísérletek gyerekeknek

Otthon is könnyen elvégezhető kísérletek.

1. Tojásporhanyósítás

 Így lehet szemléltetni, hogy hogyan szuvasodik a fog.
Hozzávalók:
tojás
edény
ecet

Tegye bele a gyerek a tojást egy edénybe és töltsön bele ecetet, majd hagyjuk állni 24 órát. Ezután öntsük le az ecetet és emeljük ki a tojást óvatosan. Az ecet feloldja a tojáshéjban lévő ásványi anyagokat, ezért megpuhul. Bencééknek nagyon tetszett. :)

 

2. A levegő hőtágulása

Tölts egy üvegbe forró vizet! (Inkább a szülő.) Hagyd benne néhány percig, és miután átmelegedett az üveg, öntsd ki a vizet! Vágd le egy lufi nyakát! Húzd rá az üvegre!
Állítsd egy fazék hideg vízbe az üveget!
A lufit az üveg beszívja. Ha az üveget újra felmelegíted, ki tudod csalogatni a lufit

A kísérlet bizonyítja, hogy ha a levegőt felmelegíted kitágul, ha lehűl, akkor összehúzódik.

3. Tojásúsztatás

Hozzávalók:

két tál,

víz

só 

tojás

Két tálba töltsünk vizet. Az első tálba tegyünk még két evőkanál sót is. Majd mindkettőbe tegyünk egy-egy tojást.

Az első tálban (amiben a só is van) a tojás nem süllyed el.
A másodikban pedig azonnal elsüllyed.

A sós víz sűrűbb, nem engedi elsüllyedni a tojást.

4. A növények vízfelszívásának bemutatása

Hozzávalók:

egy váza

víz

ételfesték

egy fehér szegfű

A vizet színezzük meg ételfestékkel és állítsuk bele a szegfűt. Már pár óra múlva látjuk a változást, mégpedig cirmos lesz a fehér szegfű (olyan színű cirmos, mint az ételfesték), de azért várjunk másnapig, akkorra jobban látszik a változás.

 Magyarázat:

A növények felszívják a vizet, és szükségük van vízre az életben maradáshoz. Nagyon szépen látszanak a kis csatornák, amiken felszívja a vizet. 

5. Hány iratkapcsot dobhatunk egy vízzel teli pohárba?

Hozzávalók:

egy pohár

víz
sok fém gémkapocs

Öntsünk tele egy poharat színültig vízzel, majd egy pillanatra álljunk meg. Mielőtt elvégzed a kísérletet, becsüld meg, hogy melyik az a szám, amennyi gémkapocstól már kicsordulna a víz a pohárból. Ha a becslés megtörtént, jegyezd meg vagy írd le a számot, majd kezdj hozzá a kísérlethez. Nagyon óvatosan csúsztasd a gémkapcsokat egyenként a vízbe, s meg fogsz lepődni a végeredményen. A víz felszíne a sok gémkapocstól egy léggömb módjára megemelkedik, majd egyszer csak kicsordul. De amíg ez bekövetkezne, akár száz gémkapocs is a pohárba kerülhet.

A gyümölcs új ruhája

Szeretek lekvárt főzni. Más a színe, zamata, állaga, mint a boltinak, s nem utolsó sorban ezt még a gyerekek is megeszik. Igaz Bence inkább csak a barackot, de Lillám a pirosakat is szereti. :)
Szép ruhában még ajándéknak is kiváló.

 

eper és málna

 

málna és ribizli

ribizli és meggy

Két hét múlva készül még baracklekvár is. :)

Püspökkenyér

Nagy kedvenc nálunk, nem szokott megromlani. :P Korábban őzgerincformában sütöttem, de egyszer kipróbáltam kuglófsütőben, azóta mindig így készül.

Hozzávalók:

350-400 g vegyes apróra vágott aszalt gyümölcs, mazsola dió, mogyoró ízlés szerint
1 kávéskanál fahéj
1 citrom reszelt héja
3 tojás
160 g liszt
1/2 kávéskanál sütőpor
csipet só
125 g vaj
125 g porcukor
2 tasak Bourbon vaníliáscukor
2 evőkanál rum
1 tábla Party ét tortabevonó

A tojássárgáját a vajjal, cukorral habosra keverjük. A tojásfehérjét habbá verjük és óvatosan a tésztához tesszük. A lisztet a tésztába szitáljuk, belekeverjük a 2 ek rumot, majd óvatosan hozzá adjuk az apróra vágott gyümölcsöt. A masszát  kivajazott formába töltjük, majd 180 fokon kb egy órán át sütjük. A teteje mindig megreped, de kiborítás után az az alja lesz . ;) A kihűlt süteményt mindig leöntöm egy nagy tábla Party ét tortabevonóval. Mielőtt megdermed a csoki, cukorral vagy marcipánnal díszítem.

Falunap

Tudom, hogy nem igazán ide tartozik, de olyan végtelenül büszke vagyok a gyermekeimre, hogy meg kell ezt osztanom. Ma került megrendezésre Bagon a IV. Rétesfesztivál és mindkét Manóm szerepelt. Lilikém táncolt, Bencém furulyázott.. :)

Bencém fehér pólóban koncentrál. :)

Laptop tok

Varrtam ma egy lapotop tokot a férjemnek, hogy ne kispárnahuzatból húzza elő a gépet. :D :P

Könyvajánló

A gyerekek nagyon szeretik Max Lucado könyveit. Ebben a folyton rohanó világban jó néha egy kicsit elgondolkodni.

Max Lucado:

Értékes vagy

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsi falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette őket és ugyanabban a faluban laktak.

A foltmanók egész életükben, minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricával, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták, és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra.
A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak.
A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal.
Némely foltmanónak az egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, amikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.
Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott.
Pancsinelló is egy ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köré gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot. Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el.

Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idő után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sőt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán ezért, mert látták, hogy már úgyis olyan sok van rajta.
– Sok szürke pontot érdemel – mondogatták egymásnak. – Ő aztán tényleg nem jó foltmanó!
Egy idő után már maga Pancsinelló is elhitte ezt.
– Nem vagyok jó foltmanó – gondolta.
Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát.
Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag, sem pont. Egyszerűen famanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat – csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!

– Én is ilyen akarok lenni! – gondolta Pancsinelló. – Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!
Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges az, hogy neki nincs egyetlen matricája sem.
– Ó, nem nagy ügy! – válaszolta Lúcia. – Egyszerűen csak mindennap meglátogatom Élit.
– Élit?
– Igen, Élit, a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében.
– De miért?
– Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!
Ezzel a matrica nélküli famanó megfordult és elment.
– Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem? – kiáltott utána Pancsinelló.
De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé, és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók, csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. „Ez így nincs rendjén” – suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez.
Felkapaszkodott a hegytetőre vezető keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe.
Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az ő karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé.

Ekkor meghallotta a nevét.
– Pancsinelló! – hallatszott egy mély, erős hang.
Pancsinelló megállt.
– Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg!
Pancsinelló lassan megfordult, és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre.
– Te tudod a nevemet? – kérdezte a kis manó.
– Persze, hogy tudom! Én alkottalak!
Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra.
– Hm… – szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. – Úgy látom, gyűjtöttél néhány rossz pontot!
– Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!
– Gyermekem, előttem nem kell védekezned. Én nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólad a foltmanók.
– Tényleg?
– Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik ők, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit ők gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!
Pancsinelló felnevetett.
– Én értékes?! Ugyan mitől? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked?
Éli Pancsinellóra nézett, rátette kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
– Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem.
Pancsinellóra még soha senki nem nézett így – különösen nem az, aki alkotta őt. Nem is tudta, mit mondjon.
– Mindennap vártam, hogy eljössz! – folytatta Éli.
– Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák – mondta Pancsinelló.
– Tudom. Mesélt rólad.
– Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?

A fafaragó nagyon kedvesen beszélt:
– Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb az, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod.
– Micsoda?
– A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevesebbet aggódsz a matricák miatt. Érted?
– Hát, még nem nagyon…
Éli elmosolyodott.
– Idővel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelőre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem.
Éli letette Pancsinellót a földre.
– Ne felejtsd el – mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé –, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!
Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta:
– Azt hiszem, komolyan mondja!
És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.